"túl rövid az élet és néha attól félek, hogy elszalad előttem és hiába kérek csak mégy egy percet a világtól, mert talán nem láttam a szépet a hibáktól.."

~Mikor a legjobbat próbálod kihozni magadból, de nem sikerül; mikor megkapod amit akartál, de nem azt amire szükséged lenne; mikor elveszítesz valamit, amit nem lehet pótolni; mikor szeretsz, de hiába teszed - lehet ennél rosszabb?

Héten elkezdtem dolgozni egy másik csikóval, Ő nem az enyém, volt oktatómé, de nagyon szeretek vele dolgozni, mindig hoz valami újat, valami váratlant. várom, hogy hogy fog menni nyereg alatt, nagy tehetséget látok benne, gyönyörű, erős, impozáns ló.

Tegnap voltam csontkovácsnál..egyik haverom felvitt, nagybátyja megcsinálta a hátam, és utána náluk aludtam. egész éjjel fent volt és engem nézett. mikor álmomban retardáltul kapálózni meg sírni kezdtem eléggé megijedt és felkeltett, akkor mondtam neki, hogy ez nálam megszokott már pontosan három hete. engem igazából már nem zavar különösen, teljesen hozzászoktam. nagyon aggódik miattam, de az sem köt le, mert nem érdekel jobban mint egy haver, úgyis nemsokára megy vissza franciába. hátfájásom szinte teljesen felszívódott, lábam még fáj picit, de elvileg ez is el fog múlni. ma lovagoltam lovaimon, és délután voltam a másik csikónál is. holnap megyek vissza pszichiáterhez, elvileg vége a gyógyszerkúrának, és megmondja ezután mi legyen, azon kívül, hogy jövő héten nem beszélhetek Vele. jövő héten írni sem fogok, mert nem tudom, hogy fogom tudni kezelni az egész helyzetet. valószínűleg kicsit kiborulok majd. akárhogy próbálom még mindig van, hogy rajtakapom magam, hogy Rajta merengek. sajnálom, hogy ez van igazából. talán kár is volt megszeretni Őt. bár nem bánok egyetlen percet sem, amit vele töltöttem, sőt örülök, hogy így alakult. ennek ellenére, soha többé nem leszek ugyan az az ember. tudom, hogy nem vagyok normális, és hogy ez már nagyon beteges. de nem tudok vele mit csinálni. valaki szerint megőrültem, valaki azt mondta előnyömre változtam, mert nyugodtabb lettem, és elmúlt a szeleburdiságom. valószínűleg mindkettőjüknek igaza van. megőrültem, mert folyton csak olvasok, zenét hallgatok, kizárom a külvilágot és semmit nem fogok fel belőle, csak és kizárólag ami érdekel, és ami NEM emberi lényekkel kapcsolatos. és annak is igaza van, aki azt mondja, hogy nem vagyok már szeleburdi. igen, már nem nevetek mindenen, nem beszélgetek emberekkel órákig a semmiről, csak ami érdekel és csak azzal akire tényleg kíváncsi vagyok, a többieket leszarom. türelmesebb is lettem, mert rájöttem, hogy nem érdemes siettetni a dolgokat, ami eljön úgyis eljön ami meg nem..az meg basszameg ott ahol van.

.

.amit Ő adni tud..