"Mintha elvesztettem volna a szívem, mintha üres lennék belül. Mintha mindent, ami bennem volt, ott hagytam volna nálad."

Olyan nehéz leírni, hogy miről is van szó. Egyáltalán nem olyan, mint a szerelem első látásra. Inkább, mint... mint a gravitáció. Ha meglátod azt a valakit, akkor egyszerre nem a tömegvonzás ereje köt a földhöz többé. Hanem ő. És többé semmi más nem számít, csak ő. Egyszerűen mindent megtennél, bármivé lennél az ő kedvéért... Azzá válsz, amire neki a legnagyobb szüksége van: a védelmezője leszel vagy a szerelmese, a barátja vagy a testvére.

Szombaton ismét saját zokogásomra keltem.arra, hogy valamit beszélek, én magam sem emlékszem már arra, hogy mit..az utolsó kép amire emlékszem az volt, mikor utoljára láttam a vonat ablakából. utolsó pillantást vetve rá egy fájdalmas könycsepp gördült végig az arcomon és leültem a helyemre, majd megettem egy tábla csokit amitől jobb lett picit és elkezdtem a könyvet olvasni amit vittem magammal. akkor még nem is sejtettem, hogy ennek ilyen vége lesz. Ő már pontosan tudta, tudta, hogy már nem tud úgy szeretni engem..tudta, hogy kevés vagyok neki. ahogy felkeltem, az a leírhatatlan fájdalom amit belül éreztem, azt hittem szét tép..de sajnos nem tette, ismét elkezdődött egy nap. fáj, ilyenkor érzem, hogy élek, és hogy vannak még érzéseim és nem halt belőlem ki minden. egy nagyon nagy űr van bennem, csak azt érzem..ez már lassan nem is a szeretet érzésére hasonlít, hanem mintha kitéptek volna mindent ami számít. ránéztem az órámba már dél volt. gyorsan összekaptam magam, nyergeltem, futószáraztam kisebbik lovamat majd nyeregbe ültem és kilovagoltam. nagyon jól ment Öcsi, mikor a dombtetőre értem elkezdett szakadni az eső, de közben hét ágra sütött a nap, nagyon élveztük mind a ketten, teljesen a hangulatomhoz illő volt, hazafelé szinte már csak sétáltunk, rengeteg dolgon gondolkoztam, élveztem a napsütést és a jó időt..este még kimentem és megetettem őket meg minden ilyesmi..ma éjjel vagy 10x felkeltem arra, hogy álmomban beszélek, pár szóra emlékszem csak belőle.igazából nem is lényeg, már 9kor fent voltam, egész gyorsan összeszedtem magam. gyorsan felöltöztem és már mentem is ki. mind a két ló jól ment. már emlékszek régen miért mondtam, hogy Öcsitől tanultam eddig legtöbbet. ezt mai napig nem cáfolom meg. mindig hoz valami újat, mindig kitalál valami hülyeséget, amit tudnom kell korrigálni és helyrehozni, mindig közös nevezőre kell vele jutni, nem elég, ha ráparancsolsz, meg kell vele értetni, hogy miért kell azt megcsinálnia, és ha rájön, hogy igen, az úgy jó, akkor megcsinálja. rengeteg dolgot tanultam már tőle, igaz sokszor estem róla, sokszor feladta nekem a leckét, de eddig nem volt dolog, amit meg nem oldottunk együtt közösen. miután beértem vele, picit ültem mellette míg legelt, majd megpucoltam Napit is, elpakoltam, hazajöttem, és kicsit úgy csináltam mint aki tanul.. most nézek valamit, még nem tudom mit aztán szerintem alszok is..eléggé lefárasztott ez a nap..meg ez az érzés..amivel reggel keltem..és a fájdalom a hátamban meg úgy mindenhol...