~Az életünket pillanatok határozzák meg, főként azok, amikre nem számítottunk ..

Gyakran érzem úgy, hogy rajtam kívül minden ember tudja, hogy mit akar elérni, és mindenki tisztában van azzal, hogy mire vár - legyen az a következő busz, vagy csak hogy megszáradjon a körömlakkja. Ez a nagy különbség köztem és az emberek többsége között: hogy nekem még csak ötletem sincs, mire várok. Talán a holnapot várom, talán a tegnap után vágyakozom. Talán Rád várok, talán nem. Talán, talán. Ez a rövid szó, ez a pár betű.. azt hiszem, ebbe fogok beleőrülni.

Ma már elég korán fent voltam, le is értem rendesen buszra..egész nap olvastam, meg is állapították, hogy nagyon megváltoztam az utóbbi időben, szerintük megbolondultam. ugyancsak ez történt, csak Ők nem érzik, nem tudják, hogy miért történt ez. csak azt látja mindenki, hogy magamba zárkóztam teljesen. azt, hogy min megyek keresztül nagyon kevesen tudják. sőt szinte senki. mindenki tud egy kisebb darabot belőle, de amit én érzek, azt senki még csak el sem tudja képzelni.. napról napra rosszabb a helyzet igazából. próbálom azt mutatni, valószínűleg egész nagy sikerrel, hogy mindig javul és hogy már nincs semmi baj. talán nem is látszik rajtam, hogy mi zajlik le bennem belülről, de ez nem is baj. mondanám, hogy nem hiányzik, nem szeretem és nem gondolok Rá mielőtt lefekszem aludni és miután felkeltem rögtön..mondanám én, de nem lenne igaz..én pedig nem hazudok.

..ahányszor csak akarom..