Hogy is kezdjem? hát..nagyon nem tudom..17éves, barna hajú, középiskolás, átlagos lány vagyok. Hobbim a lovaglás, van két lovam is, mind a kettőnek meg van a maga története, de ez megint más story.

Imádom őket, két nagy bohóc, de ha szeretném, tudnak figyelni a munkára is. Másik hobbym a fényképezés, imádom őket fotózni, meg igazából bármit szívesen megörökítek, amit érdekesnek találok. Imádom a barátaimat, nélkülük most nem tudom hol lennék, nagyon sokkal tartozom nekik, azért, mert mindig mellettem állnak, ha a padlón vagyok, úgy tényleg a legalján, még akkor is kirángatnak, ha kell a cudar valósággal, a fejemhez vágják, amit megérdemlek és igazuk van. Köszönök nekik mindent. Azt hiszem rajtuk kívül semmim nincs. Most lett vége egy 9 hónapos kapcsolatomnak, pont a hónapforduló előtt egy nappal. Az indok az volt, hogy már nem szeret annyira. Teljesen összetörtem, belülről már minden szétesett, jobban mint valaha gondoltam volna, hogy lehetséges. Egyik legjobb barátom balesetet szenvedett, miközben felém tartott. Felhívtam Őt, miután már felállni sem tudtam, annyira ki voltam, Ő pedig rohant hozzám, egy őz miatt fának rohant. Fel fog épülni, de soha nem lesz a régi. Úgy érzem, lassacskán eltűnök az épp elméjű és szellemileg beszámítható emberek sorai közül és teljesen megőrülök...