Pontosan 10 hónapja lennék vele. ma különösen sokat sírtam, furcsa, mostanában már annyira nem szokásom, max reggel és este.. nem tudom mi van velem. pedig már nem is hiányzik annyira, kezdek elfelejteni mindent, vagyis nem is elfelejteni, hanem minél jobban letompítani magamban. egyszerűen belefojtani , beleölni mindent a gondolatok tengerébe. nagyjából már mindent sikerült, legalábbis nappalra.éjszaka teljesen más. olyankor csend van, van idő gondolkozni, és előtör minden. idővel majd ez is elmúlik, igazából már nem is érdekel. csak próbálom ájulatig sírni magam, és akkor legalább reggelig fel sem kelek. ma befejeződött a gyógyszeres kezelés, így a hétvégét gyógyszerek nélkül kell kihúznom, érdekes lesz. talán más környezetben könnyebb. jövő héten nem hiszem, hogy nagyon írni fogok, ez lesz az utolsó bejegyzésem egy darabig, talán egyszer azért megpróbálom magam annyira összekaparni, hogy le tudjam írni, mit érzek, mennyit haladtam és hogy segített e. minden esetre már több mint három hete ez megy.. lassan rosszabb leszek mint egy zombi. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése