Maradni szeretnék, el sem hiszed mennyire,
Még nem is sejtem, miként futok olyan messzire.
Hol már, nem éget emléked, ahol nem édes csókod,
Nem hiszem, hogy bárhol lehetnék még ilyen boldog
Maradni szeretnék, tán nem is baj, hogy nem lehet,
Ugyan miért lennék itt, ha nem foghatom meg kezed.
Szellemként jár majd egy hűvös árny a faladon,
Ha másból nem, majd ebből tudni fogod mikor feladom…
(CoD- hajnal)
Mai nap is borzalmasan indult..ismét rémálmok és egy óra sírás..annyira jól esik ilyenkor, hogy van egy puha macim, aki mindent meghallgat és nem ítél el semmiért. mire nagy nehezen összeszedtem magam annyira, hogy indulni tudjak, más pont menni is kellett..ma legalább már suliban nem sírtam semmit, mikor éreztem, hogy valami nincs rendben inkább letettem a fejem a padra becsuktam a szemem és próbáltam aludni és kizárni mindent ami körülvesz..néha pár percre sikerült is..többi időt feladatok megoldásával töltöttem ami leköttette a gondolataim. de esküszöm még mindig akkor vagyok a legboldogabb ha Vele beszélek, egyszerűen megdobban a szívem mikor Tőle kapom az üzenetet, nem érdekel, hogy mennyire szánalmas. gondolkoztam arról, hogy jobb lenne, ha nem beszélnék Vele többet..arra jutottam, hogy lehet hogy semmi nem változna, de az is lehet, hogy rosszabb lenne tőle mert engem már csak ez éltet. mióta ismerem nem telt el úgy nap, hogy ne beszéltem volna Vele. volt mikor olyanokat gondoltam, hogy bárcsak meg se ismertem volna, és hogy kitörölnék mindent, de ez NEM igaz, mert egyeltalán nem szeretném azt. csak azt szeretném ,hogy szeressen, egyszerűen magától, hogy tudjak neki segíteni, bármit meg adnék érte, hogy tudjam, Ő boldog. ha nélkülem még akkor is. nagyon nem érdekel, hogy én szenvedek, lehet néha nem így tűnik, mert elmerülök a hiánya okozta bánatban. egyszerűen boldoggá akarom tenni Őt. ezt akarom,sem többet sem kevesebbet.
Az élet viszont mostanában jobban szivat mint gondoltam volna, hogy lehetséges. egy rossz mozdulatom volt, és utána több nem is. hátamba nyilaló fájdalomtól mozdulni nem tudtam, csak azután, hogy fájdalomcsillapítót kaptam. délután elmentem orvoshoz, aki azt mondta, hogy enyhe gerincferdülésem van, de biztos nem ettől fáj a hátam egy ponton ennyire, úgyhogy szerdán megyek vissza kórházba a ma készült képek orvosi tanulmányozásának meghallgatására. igazából, már csak ez hiányzott nekem. köszönök mindent kedves ÉLET!.
egy nagyon jó barátnőm látóideg gyulladással kórházba fog kerülni pár napra, nagyon szeretem Őt, és sajnálom, hogy ilyen fiatalon, már neki is ennyi mindent meg kell élnie, nagyon nem érdemli meg, mert egy nagyon kedves emberről van szó. minden nap meglátogatom majd és segítek neki, ahol tudok, remélem minél előbb kilábal ebből! ma elkísértem Őt szemészetre, mert sajnos emiatt már fél szemére szinte teljesen megvakult, ahol ezt mondták neki, nagyon örültem neki, hogy meg tudják gyógyítani, szívből kívántam eddig is a legjobbakat. Tőle fogok kapni egy kiscicát, aki most nem régen született Nála. szemészet után átmentem Hozzá megnézni a kis gombócot, valami eszméletlen aranyos és imádni való, az ölemben aludt vagy negyed órán keresztül és álmodott valamit, kapálózott közben, mikor felkelt dorombolt is nekem. tudom, nem nagy szám a dolog, de az élet minden apró pici kis örömét megragadom már, mert ha nem teszem, akkor a mélybe ránt ez a rengeteg szenvedés..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése