'Kitépném a szívem és kezedbe adnám, hogy lásd, engem nem érdekel más.'

Meglátni,megszeretni nem volt nehéz téged,

'Egy szervátültetés kéne, a te szíved az enyémbe, hogy lásd,

ahogy próbált vért pumpálni a reménybe.'

de egy élet sem elég ahhoz,hogy minden emlékképed 
elfelejtsem,De talán nem is akarom...
Nem találom helyem a világban,a magány csendjét hallgatom.
Üres már a szívem,darabokban hever most a kezemben,
kereslek,de nem talállak,nincs láng már a szemedben.
Hibás vagyok tudom,mert szerettelek egy életre,
de mielőtt elmész kérlek hallgass a szívedre!
/Mc leeroy-Hallgass a szívedre/


Tegnap alig tudtam elaludni..csak vergődtem az ágyban össze vissza..szorongottam a macit és sírtam..és ezzel a pár órával mondtam azt, hogy elég. elég nekem ebből, nem tudom ezt feladni egyszerűen nem megy, és nem fog javulni magától, úgyhogy megint elkezdek altatót és nyugtatót szedni, ha nem is lesz tőle jobb belül, de legalább úgy tudok tenni, mintha javult volna, és nem érdekel, hogy nem így van. miért is érdekelne engem, ha igazából Őt sem érdekli, hogy mit érzek?! reggel felkeltem ismét korán sírtam picit, de most nem vártam meg, míg rosszabb lenne és be is vettem a nyugtatót. egész nap elég antiszociális voltam, de egyre jobban kezdem megtanulni, hogy kell azt mutatni kifelé, hogy semmi bajom. minden nap, vagy 5x megkérdezik, hogy hogy vagyok és minden egyes alkalommal azt mondom 'kösz jól', miközben konkrétan darabokban vagyok, tény, hogy nem kaparom a falat a fájdalomtól, de ezen kívül semmit nem javult a helyzet, pedig lekötöm magam teljesen egész nap, hazaérek és megyek is fel lovasegyesülethez barátaimmal, míg velük vagyok rájuk próbálok koncentrálni teljesen, de még akkor is folyton Ő jár a gondolataimba.. azt hiszem csak megtanultam felszínesen mosolyogni, ami ráfagyott az arcomra, hogy ne mást terheljek a gondjaimmal és ez így van jól. ma megkaptam, hogy nem kell mindig mondogatnom, hogy fáj, mert attól nem lesz jobb és Ő így is tudja, teljesen igaza van, de megint sikerült sírni egy sort rajta. be is fejeztem ezzel. nem fogom többé mutatni, hogy fáj, teljesen elérzéketlenedek idővel, eddig is az voltam, már Tőle is megkaptam, igaz nagyon rosszul esett, és nagyon megjegyeztem, de igaza van, egy érzéketlen senki vagyok és ez már nem fog javulni soha sem. nem tudom mit tehetnék az ellen, hogy ne szeressem ennyire, bármit tesz, bármit mond, vagy gondol egyszerűen nem tudok rá haragudni mert szeretem. akármit megadnék érte, hogy visszakaphassam, még mindig..eszméletlenül hiányzik, olyan fojtogató érzés..szükségem van rá, annyi bajom van,úgy mesélnék neki, úgy mögé bújnék a problémák elől..egyetlen ölelésétől elmúlik minden problémám..úgy, de annyira akarom, hogy végre megölelhessem..hogy javuljon mindez, mert nekem nélküle nem megy.
Pest felé tartok, megyek fel kórházba, megnézem mennyire rakták össze a kis balesetest..és elköszönök tőle nagyon sok időre, mert elköltözik jövő héten jó messzire innen. annyira sajnálom azt is, sajnálom, hogy ne tudom viszonozni az érzelmeit, sajnálom, hogy nem tudtam jó barátja lenni és sajnálom, hogy mindig neki nyavajgok, mikor igazából nem lenne kötelessége meghallgatni és segíteni sem, Ő viszont ennek ellenére mindig megteszi. nem tudom elégszer megköszönni. kár, hogy nem tudok neki segíteni most, és hogy ő sem nekem..szerintem mind a kettőnknek széthullt jelen esetben minden..
Ma megkértek egy olyan dologra, hogy fogadjak el egy segítséget más ember nevében, de sajnos én nem tudok dönteni az Ő nevében, egyszerűen tudom, hogy én is elutasítottam volna a segítséget, így nincs szívem elfogadni, nem akarom őt még nagyobb anyagi gondba keverni, főleg nem a barátaival szemben.