~ Ha az élet egy film lenne, biztosan kiírnám az elejére, hogy gyengébb idegzetűeknek nem ajánlott!..

*Hogy én mit szeretek benned? A szádat és a szemedet..A csókodat , a bőrödet , az illatod , a kezedet..Az egész lényedet , meg azt mikor úgy bújtál , hogy kirázott a hideg. ♥

Elmeroncs..ezzel a szóval tudnám jellemezni magam. ha jobban belegondolok nem is csak az elmém ami befuccsolt. úgy az egész. minden..darabokra tört az eddig felépített dolgaim halmaza. én meg csak futok a darabok után..a gondok ott kezdődnek, hogy én 1 azaz egy ember vagyok. nem tudok egyszerre millióra hullott dolgaim összes darabja után futni. NEM. ez egyszerűen lehetetlen. be kell látnom, hogy nekem sem megy minden. főként nem ez. el kéne indulni egy irányba és azt az utat végig vinni. de így, hogy nem csak a szívem, hanem az egész elmém és minden széthullik elég nehéz lesz.

Azt álmodtam, hogy beveszek egy üvegcse altatót, és szépen meghalok. mivel alvajáró vagyok, arra keltem, hogy nem tudom lenyelni a gyógyszereket. természetesen rögtön ki is köptem, de ha le tudtam volna nyelni, most nem itt írnék. felkereste pszichológusomat, aki beszélt is velem, és elmondtam neki mi a helyzet, úgy mindent. anno régen, mikor nagyon ki voltam borulva a lovam miatt, akkor is hozzá jártam, és akkor is, egy hét sírás után azt mondta, hogy ő kevés hozzám, nekem nem elég ha kibeszélem a dolgokat, nem tudom miért. valahogy kevés nekem. attól nem múlik el semmi. ekkor régen, pszichiáterhez utasított tovább, aki szintén elkezdett kezelni és enyhe nyugtatókat írt fel akkor, ettől jobb is lett és felhagytam a folyamatos sírással.. most szintén így történt, azt mondta, hogy mivel ismer, és tudja, hogy nem fog javulni attól, hogy én kibeszélem, ismét tovább utasított. voltam pszichiáteremnél is. Ő azt mondta, hogy menjek vissza holnap, tegyem eléggé elérhetetlen helyre az ilyen dolgaim, és hogy sokat fogok hozzá járni beszélgetni, míg ennek vége nem lesz és hogy holnapi után ír fel ismét valamit, ami segíteni fog ezen.. kérdezte, hogy szeretnék e bevonni ebbe az egész dologba valakit, mert sokat segítene stb. de én egyszerűen nem látom értelmét. anyukámat nem fogom beavatni semmibe. barátaimat nem fogom bevonni ebbe, mert Ők így is úgyis rengeteget segítenek, ezen kívül is. Tőle pedig nem kell a segítség.  kimászok ebből mindenki nélkül. köszönöm mindenkinek, aki segít, vagy legalábbis próbál. ígérem, hogy lassan túl leszek mindezen és teljesen összeszedem magam. igen, a hatalmas fekete folt meg fog maradni, de ebből tanul az ember. ha ezek után is összeszedem magam, akkor már biztos, hogy mindent túl fogok élni.

 mikor csak tudok a lovakba temetkezek, mindent elrendezek velük kapcsolatba és talán Ők segítenek talpra állni, úgyis az egyetlen lények, akik mindig magukat adják, soha nem gondolják meg magukat, mindig úgy reagálnak mindenre, ahogy azt kell és ahogy a másik megérdemli... 

..vakon számítva rád..a kezedbe volt a szívem..de csak játszottál rajta a dobbanására..