Forditsd el az arcod,töröld le a könnyed.Ne mutasd,hogy fáj.Suttogd,hogy nem hiányzik,hazudj magadnak ,hisz neki már nincs miért,nem érdekli.

Lassan jöttél, óvatosan. Mindig aprókat léptél, Egyre beljebb és beljebb haladtál. Nem döntöttél le falakat, nem törtél be ajtókat. Csendben érkeztél. Szinte észrevétlenül nyitottad ki a legtitkosabb kapukat. Most ott állsz az utolsó előtt, kezedben a kilincs. De észreveszlek, és Te meglátsz. Szemeimben félelem. Megrémülsz. Úgy érzed ki kell jutnod innen. Menekülsz, nem figyeled min mész keresztül. Falakat döntesz és ajtókat törsz át. Elmész. Ott maradok romokban, egyedül. 
És sírok, mikor arra gondolok: talán, ha nem féltem volna attól, hogy elhagysz, akkor most minden ajtó nyitva állna.

Hétvégét barátnőmnél töltöttem. pénteken össze vissza futkostam, hogy elérjem a vonatot, aztán este 8körül fel is értünk vácra.elvoltunk este, majd szombaton már 7kor fent voltunk és indultunk, 8kor már kint voltunk flockon. utána barátnőm elkérte a kutyát  akivel egész nap volt, mert örökbe fogadható volt a kutyus.  nagyon hamar elment a nap, lovasbemutatót, kutyás bemutatót,fogathatást néztünk. eléggé el is fáradtunk, mire visszaértünk, hamar el is aludtunk, vagyis hát ők, én pedig kicsit még fent voltam, hogy annyira elfáradjak, hogy ne kelljen álomba sírni magam. könnyezni így is könnyezett a szemem..nemtom miért igazából, szerintem már csak megszokás. éjjel össze vissza álmodtam mindent.. ma barátnőm elkísérte öccsét egy focimeccsre, én pedig másik öccsével náluk játszottam, nagyon aranyosak a gyerekek. negyed3körül el is jöttünk, aztán találkoztam Vele is, kikísért a vonatra aztán jöttem is haza. ezt most nem szeretném részletezni, furcsa érzés volt, de nem tudom..nem is tudnám leírni, vagy ha tudnám sem akarnám. egész hétvégén pofára akartam esni mindenben..egyszer a saját lábamban, aztán a lépcsőnkön aztán pesten is majd vácon..aztán megint pesten, szerintem kijár már nekem egy hatalmas pofára esés  fizikálisan is..