Sokan mondják, hogy a harag elhalványul idővel, de ez közel sem azt jelenti, hogy el is tűnik. Ottmarad továbbra is, legfeljebb csak nem látni, és amint a legapróbb lehetősége adódik, újra a felszínre tör.

'Harag nem azt jelenti, hogy gyűlölöm az embert. Szimplán annyit takar, hogy nincs meg felé egy csöpp tiszteletem sem. Nem bízok benne, és nem becsülöm annyira, mint a többi embert.'

Egyre többen kérdezik meg, hogy miért vagyok kedves azzal is, akire haragszok. hogy miért is? ezt hosszú lesz elmagyarázni.. én NEM gyűlölök senkit, semmi értelme, nem fektetek energiát abba, hogy olyasvalaki felé tápláljak bármilyen érzelmet, aki egyszerűen nem érdemli meg. másik nézőpontból pedig, azt az embert én szerettem egyszer régen, ez azt jelenti, hogy bármennyire haragszom is rá, tudom, hogy egyszer sokat tett értem, és ezt sem fogom neki elfelejteni, csak egyszerűen nem hagyok neki helyet az életemben..örökre meg lesz róla a véleményem. de ember vagyok, normálisan viszonyulok mindenkihez, ha kell akkor segítek még annak is, akire haragszok..vagy akiről nagyon rossz véleményen vagyok. hogy miért? három ok is van rá, az első az lenne, hogy egyszer élünk, és ha bántok valakit, attól nekem semmi nem lesz jobb. második, adni mindig jó dolog, ezzel csak azt mutatom, hogy én nem azon a szinten vagyok, mint ők. a harmadik pedig, ez kicsit érdek is, de bármikor lehet szükségem segítségre nekem is. minden embernek adok két lehetőséget..ha ezt a kettőt elpuskázza, akkor már csak azon múlik, mennyire fontos is Ő az én életemben..volt olyan akit a századik után sem tudtam elengedni, és olyan is akit már az első után alig akartam látni..soha nem kívánok senkinek rosszat,szívből legalábbis nem, maximum esetleg meggondolatlanul, indulatból. remélem boldog élete lesz, annak ellenére, hogy az enyémnek már nem szereplője..mindig emlékezni fogok mindenkire..lesz akire könnyes szemmel(még akkor is, ha én küldtem el), mert tudom, hogy pótolhatatlan, annak ellenére, hogy új fejezetet kezdtem az életemben, és hogy mennyire bántott meg..lesz akire mosolyogva..úgy, hogyha véletlen összefutunk az utcán 'emlékszel még mikor' mondatok jönnek elő.. van néhány ember, aki hiányozni fog mindig is az életemből, és annak ellenére, hogy haragszom rájuk, igenis szeretem őket. viszont van olyan is, akivel látszólag jóban vagyok, de próbálom kerülni a társaságát inkább. képlékeny a dolog.. bárki kérdezi, én szívesen elmondom a véleményem róla, totál őszintén .de csak is élőben, utálom(NAGYON) mikor valaki írásban adja tudtomra, hogy utál, vagy hogy mi van..nincs hozzá bátorsága, hogy elém álljon? ahhoz volt, hogy megtegye a dolgot, akkor ahhoz is legyen, hogy elém áll és megmondja. lehet, hogy mérges leszek, az is lehet, hogy elküldöm kicsit melegebbre..de legalább a becsületéből nem veszít az illető, és nem süllyed a felé érzett tiszteletem a béka hátulsó fele alá..

Hát, mostanában a napjaim elég érdekesen, de jól telnek.. néha úgy viselkedek esküszöm, mint egy óvodás, de nem nagyon tud érdekelni..egész vicces a suli is, csak a koránkeléshez kell még hozzá szoknom.. :D