2013. szeptember 10., kedd

Amennyire magabiztos, annyira törékeny.. amennyire erősnek látszik, annyira szétszórt..

Egész életünkben arra várunk, hogy egyszer találjunk egy biztos pontot, amire építkezhetünk. Ami nem inog meg pár kimondatlan szó, elkóborolt érintés, elejtett félmondat miatt. Amit nem dönt le a néma csend. Amit nem sodor el egy hirtelen kitört vihar. Ami nem remeg be egy vallomástól vagy egy mámoros éjszaka utáni reggeltől. Ami nem zuhan össze a félelmektől, a kételyektől, a csalódásoktól. Ami elbírja a kérdőjeleket, a miérteket, és a válaszokat. Amit egy könnyeső nem áztat el. Amit a szívünk számtalan sebéből bugyogó vér nem színez át. Ami elviseli a botlásainkat, a rossz lábra érkezéseinket az útpadkáról lelépve. Ami túléli, ha az útkereszteződésnél a rossz utat választjuk. Ami talpon bír maradni akkor is, ha a földön fekve, a szőnyeget markolva keressük az élet értelmét. Ami erősen áll akkor is, ha a sírástól feldagadtak a szemeink, ha cserepes az ajkunk, és falfehér a bőrünk.


Túléltük a második gyakszit is, és a koliban alvást..egész jól elhülyéskedtünk..vicces volt..ezek a böszmék hajnali fél3kor felkeltek, mert hallottak valamit..én átfordultam másik oldalamra és aludtam tovább..reggel így is totál kómásan keltünk.. de bemásztunk gyakszira, majd szivattam kicsit robit és egy bioszt is végigültem..végigcipelni a fél városon azt a rohadt utazót nem volt a legjobb, de kibírható..
Délután voltam kint lovaknál..hát cseppet megint kiborultam..megpucoltam a lovam, majd a másikat is..elkezdtem őket mozgatni, hogy azért mozogjanak kicsit..a kicsi elkezdett sántítani..azzal a lendülettel  ahogy léptem felé és megláttam estem össze a sírástól.. vicces, vagy szánalmas(?!) inkább a második, hogy ennyire nem tudok uralkodni az érzelmeim felett..ezt a lovas dolgot nagyon nem nekem találták ki.. alig várom, hogy megszabaduljak az egésztől, mindentől..a világtól.
Azt hiszem túl sokáig hazudtam magamnak, túl sok dolgot..teljesen elszívtelenedtem, és nem bírom már azt ki, ha véletlenül valami mégis megbánt..egyre rosszabb lesz..igen kevés dolog tud már sírásra kényszeríteni, viszont ha tud akkor nagyon rosszul leszek tőle..ez már inkább a vicces kategória.. talán végre tényleg végleg búcsút kéne mondanom pár embernek a múltamból .talán egyszerűbb lenne tovább lépni?! vagy nem? végül is mindenki addig marad az életembe, míg meg van írva..


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése