Kívülről megnézve, de úgy tényleg teljesen kívülről, ha nem ismerném magam, azt mondanám, hogy totál tökéletes és jó életem van, ami igaz is, egy bizonyos szintig. ami látszik: megvan mindenem, amit csak szeretnék. lova(i)m..barátaim..telefonom..gépem..netem..családom bizonyos részben..nagyjából közepes átlagom, amit ha egyszer elolvasok valamit, akkor könnyedén meg is tartom.. teljesen átlagos életem van, talán kicsit jobb is annál. ha kicsit megismernek, elmondok pár dolgot, akkor rájönnek, hogy igen, ugyan olyan bukásokat követek el, ugyan úgy hibázok, mint bárki más az életben. elesek és felállok, mint akárki. aztán ha még egy lépéssel közelebbről vesszük a dolgokat, akkor rájönnek, hogy mindenért nagyon is megküzdöttem, és rengeteg mindent vesztettem közben, de annál többet nyertem, viszont a vesztett dolgok miatt mindig kicsit szomorú vagyok. ha valaki teljesen belém látna, látná , hogy mennyit sírtam, tudná, hogy miért vannak régi és új sebhelyek a kezemen és a szívemben. tudná, hogy ha valakit én megszeretek, azt soha nem fogom teljesen elfelejteni, és azt is látná, hogy néha mikor levegőt veszek, olyan mintha tűz lobbanna odabent, majd ahogy fújom ki olyan érzés, mintha valaki olajjal locsolná és csak egyre jobban égetne. azt is érzékelné, hogy mennyire urrá tudok lenni az ilyen dolgaimon, és mennyire nem látszik ebből semmi kifelé, kivéve az itt leírtakat, és néhány barátot akik tudnak róla néha. és azt is tudná, hogy mikor mindig azt mondom, hogy igen túl leszek rajta hamar, tudom, hogy ez lassan fog menni, nem egy csettintésre. viszont látná azt is, hogy minden egyes ütés után felállok és megyek tovább, nem foglalkozva azokkal, akik csak a másikat tudják bántani. inkább segítek azoknak, akik megérdemlik, és viszonozzák..
'úgy viselkedek veled, ahogy te velem. ezt jegyezd meg.'
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése