2013. november 12., kedd

'Akinek helye van az életedben, az úgy is ott marad, lehet pici kitérőt tesz, de visszakerül a helyére.'

Gondolkodom, tehát vagyok, de ha nem gondolkodom, még jobban vagyok.


Elég defektes ember vagyok mindenképp. Megcsaltam a barátomat, hahh.. esküszöm mint régen. talán csak kitérő volt a normális érzelmi háttér, és ez vagyok én. leszarom. hogy miért? mert az élet úgy is úgy alakul ahogy kell. igen. elmondtam barátomnak. és közölte, hogy ha nem éreztem semmit, akkor leszarja, én pedig nem éreztem semmit, csak egy hülye felém való utolsó kérését teljesítettem. most pedig szerencséje, hogy nem ismeri barátomat. mind1 is, kicsit kiborít, hogy nem volt féltékeny, ez nem rá jellemző, gyanúús. vitatkozni akartam vele kicsit, felhúzni az agyát, és feszegetni a hülye határait, de nem sikerült túlságosan, ennél pedig messzebbre(egy rohadt csók..) nem fogok menni. vagy túlságosan naív, vagy csak annyira bízik bennem, vagy mind kettő. hát ez elgondolkoztat. asszem néhány lépés felé, és néhány lépés hátra..ez így fog menni sokáig.. alakul..mint minden. sosem voltam normális, és már nem is leszek, egy esély volt rá, azt is elszúrtam. :)

*senkit*

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése