Azt hittem lehetetlen, hogy valakit annyira megszeressek, hogy az ne múljon el soha. még akkor se, ha már messze vagyunk egymástól, vagy ha nem is érdekli, hogy mi van velem. legalábbis általában nem. Még is beleestem ebbe a hibába. kétszer is. tudom, hogy aki olvassa ezt, az tuti biztos, hogy rosszul fogja beazonosítani a két személyt. végül is, senkit nem lehet birtokolni, soha. még ha minden szereteted neki adod, akkor sem birtokolod őt. bármikor meggondolhatja magát,lehet, hogy nem elég neki, vagy nem olyan fajta szeretetre vágyik, amit adsz. meg sem próbálom senkire ráerőszakolni a szeretetem, akinek kell, az úgy is közeledik, akinek nem, az pedig itt hagy, mint már sokan. de örülök, hogy boldogok. ha boldognak látok valakit, akit szeretek, talán kis szomorúság is van benne, hogy nélkülem, de alapvetően nagyon boldog vagyok. vannak napok, mikor fel sem tűnik senki hiánya, még olyanoké sem, akik anno a világot jelentették nekem. akik nélkül nem telt el úgy nap, hogy ne beszéltem volna velük, vagy ne tudtam volna, hogy hogy telt a napja. néha picit megrémiszt a tudat, hogy ennyire lezártam magamban a dolgokat.viszont van néhány olyan személy, akinek a hiánya néha szembetűnik. igaz már teljesen eltörpült, de az űr még mindig ott van a helyén, olyan személyek, akik ha azt mondaná a sors, hogy visszateszi őket a helyükre, én lennék a legboldogabb ember a világon. de valószínűleg nem ott van a helyük, így csak a tátongó sötétség marad örökre, és egyre csak kisebb lesz, néha már-már eltűnik, viszont elég hozzá egy hülye könyv, egy rohadt fénykép, vagy pár ismerős mozzanat..és már a feje tetején áll a világom. elég hozzá egy álom, hogy aztán könnyekkel a szemembe keljek, és másnap úgy is feküdjek le, mert félek, hogy ugyan azt fogom álmodni újra, és újra..
Néha kifejezett hátrányai vannak ha az ember érző lényként viselkedik, és nem bírja magára rángatni az érzéketlen szerepét. pedig nagyon próbálkozok azzá válni, és általában sikerül is.
A szürke/sötét/szabadság 50 árnyalatát olvastam ki a szünetben, első része elég szadomazó. Többi része viszont nagyon szívszorító egyes részeknél, vagy nemtom, lehet, hogy csak én vagyok ilyen gyenge idegrendszerű..szünetben kb 1x aludtam normálisan végig az éjszakát, a többit vagy bőgtem, vagy hülye álmokból riadoztam fel..elég lelombozó egy szünet volt. emellett még 16-vámpíros kis könyvet olvastam el. az agyamnak túl sok információ, ezért is lehettem ilyen síró picsogó.
Napiék egész jól mentek szünetbe, picire csak szőrén ültem fel, napin lovagolt kislányom, meg én is. egész cuki volt. ma földről abajgattam kicsit. szerintem érezte, hogy szar kedvem van, így egész normálisan viselkedett szerencsére.
Tell them I was happy
And my heart is broken
All my scars are open
Tell them what I hoped would be
Impossible, impossible
Impossible, impossible
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése