2013. november 6., szerda

Mindannyian a saját világunkban élünk - és nincs átjárás.

Míg mindig összeborul a világod, addig az nem a te világod, csupán csak segítettél másnak építkezni.


Fura, nagyon jól indult a nap, szinte hihetetlenül..reggel felkelek a (még mindig fura.) barátom mellett. tök könnyedén fel is keltem, kipihentem magam, úgy teljesen..ez is furcsa volt.bár mindig is tudtam, hogy soha nem tudom magam úgy kipihenni egyedül, mintha olyan mellett kelnék fel, aki mellett boldog vagyok..még ha nem is lesz soha, az a felhőtlen, teljesen bizalmas és nyugodt érzés..mindig is benne lesz az ésszerűség, ami a szeretet fogalmába nem igen fér bele.. felajánlotta, hogy bevisz suliban, hogy ne kelljen buszoznom, éltem is a legetőséggel kivételesen, nem tudom mi volt velem, általában vissza szoktam utasítani az ilyesmit..
szerencsére semmiből nem feleltem, sőt még egy ötöst is kaptam, amit igazából végig puskáztam, de nem nagyon érdekelt..délután egyel későbbi busszal jöttem haza, mert még találkoztam szandrával, megnéztem a kislányát. hihetetlen sokat nőtt a csöppség és nagyon aranyos..
furcsa helyzet, nem hittem, hogy valaha meg fog történni, de azt hiszem boldog vagyok, sok kétellyel, de boldog. minden esetre azt hiszem, hogy amennyire most szeretni tudok, az még csak töredéke sem a réginek, de majd..egyszer..vagy nem..


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése