'A tegnap még szép volt, de a múltad egy vérfolt.'

'Nem rád vagyok dühös, hanem inkább magamra, hogy hagytam, hogy a szívemet szakítsad több darabra..'


Reggel arra keltem, hogy véres a párnám, orrom vérzett álmomban..annyira jó érzés, már tök rég volt utoljára, hogy ilyen lett volna, sőt igen nagyon ritkán szokott lenni..utálom, egyszerűen a hányinger kerülget tőle.. nemtom mit álmodtam, ilyen hülye foszlányokra emlékszem.. néha annyira remélem, hogy néhány ember visszakapja mindazt amit velem tett..lehet, csak én vagyok túl érzékeny, és túl múltban ragadt, de leszarom. nem lehet mindenki olyan, aki hamar túllép mindenen és érzéketlenül megy tovább...jó persze, egyik sem jó. és ez bizonyos szintig én is érzéketlen lettem. nem hiszem, hogy valaha szerelmes tudnék lenni ennyi faszság után..de nem tudok vele mit csinálni, és egyszerűen már nem is akarok. néha jó, néha pedig csak olvasok, tanulok, beszélgetek a barátaimmal, zenét hallgatok, alszom, vagy csinálok bármit csak h ne kelljen semmi olyannal foglalkozni ami az érzéseimmel kapcsolatos..
ÉS még mindig..vagy 200000000x megkérdeztétek már, hogy miért vagyok kedves olyanokkal is, akik már nem egyszer átvertek, nem egyszer csalódást okoztak és bántottak, sőt mikor a földön voltam is belém rúgtak. hiába segítenem nekik bármennyit. hogy miért is? ad egy, mert nem az ő szintjükön vagyok, ad kettő, az embereknek mindig jár egy második esély, mert változnak. mindenki követ le hibákat ÉN is és TE is..ettől még nem kell megbélyegezni a jó vagy a rossz jelzővel, igen, követtünk el rossz dolgokat, bántottuk akit nem kellett volna..stb, de az ember felnő, komolyodik, változnak a nézetei és belátja, hogy hibázott. van aki pedig örök paraszt marad, na azzal nem foglalkozok. kerüljön el és ennyi..ha normális nem tud lenni, akkor inkább ne legyen semmilyen..

'Nem tudok másra nézni, de most már rád sem.
Soha többé szerelem, elég volt ennyi, vajon mért kellett engem tönkre tenni?'