Furcsa dolog hazaérkezni. Minden ugyan úgy néz ki. Ugyan olyan az illata. Ugyan úgy érzel. Rájössz, hogy az egyetlen dolog, ami változott Te magad vagy.

'A szeretettől nem idegen, hogy miközben szeretek valakit lehetnek erős negatív érzéseim és indulataim is vele szemben. Valakit szeretek, de pillanatokra gyűlölhetem is. Haragudhatok rá, lehetek rá féltékeny, akár félhetek is tőle. Ez mind belefér, nem mond ellent a szeretetnek.'

Nagyon sok dolgom volt. tanultam, lovagoltam, fáradt is vagyok..most is alig élek állapotban ülök még itt, csak már azért gondoltam leírom, ami a fejemben motoszkál, mert úgy is elfelejtem különben..vagyis talán már felét el is felejtettem, amit hétvégén írni akartam..  rá kellett jöjjek, hogy az érzések nem múlnak el olyan könnyen, mint ahogy az ember gondolja..legalábbis nálam nem. lehet, sőt...talán biztos, hogy nem vagyok normális..ami nem is baj, hisz különben unatkoznék, vagy mifene..na de komolyra fordítva a szót, fél év telt már el..lassan pontosan fél év, és szinte minden áldott nap átfut az agyamon, hogy mi lett volna ha..ha valamit másképp csinálok, ha többet küzdök azért, hogy másképp történjenek dolgok..hogy ne így legyen..hogy ne az legyen, hogy megnézek egy képet/videót és felmerül a fejembe, hogy az velem is történhetett volna, hisz az ott mind az enyém volt..VOLT. ezután általában egy kisebb kiborulás következik..majd összeszedem magam, és elgondolkozok rajta, hogy mi lett volna ha..ha mindez nem történik meg, nem ismerek meg olyan embereket, akiket jelen pillanatban a legjobb barátaimnak tartok, nem koppantam volna akkorát a padlón, és nem kellett volna megtanulnom azt, hogy minden rossz után, csak egy annál sokkal jobb következik..mert igen is így van..nem lett volna ilyen jó nyaram, ennyi tapasztalatom..ha az élet megpróbál megütni, adok neki egy pacsit, és haladok tovább az utamon..akinek pedig nem kell benne lennie az életembe, az úgy sem lesz bent..nem jelenti azt, hogy néhányan nem hiányoznak, mert igenis hiányoznak, többen is, de ha ők nem ezt akarják, kényszeríteni senkit sem lehet, arra, hogy melletted maradjon..majd rájön, hogy mit veszített, és jön helyette egy olyan ember, aki megérdemli azt a figyelmet, amit a távozókra próbáltunk pocsékolni..

Az élet nem egyszerűen bonyolult, hanem idegesítően.

másik kritikus pontom a lovam.. mint mondják, a ló idővel hasonlítani kezd a gazdájára, az oké, hogy kétballábas meg makacs vagyok, és az is, hogy azt bántom legjobban, akit legjobban szeretek..ez így volt/van/lesz..mert megváltoztathatatlan, esetleg kicsit javítható, de nála is ez van sajnos..viszont az is igaz, hogy a szeretett személy(jelen esetben, a ló szemszögéből nézve) én lennék, és én sem fogom az örökkévalóságig ezt tűrni..nem értem egyáltalán, hogy miért nem lehet együtt működni, nem kérek tőle sokat sőőt..heti 1x esetleg ami komolyabb, a többi lébecolás, vagy még csak nem is megy..ha jövő nyárig nem hajlandó változtatni a hozzáállásán, akkor keresek neki új gazdit, akihez talán amjd jobban fog tudni igazodni..addig pedig azt kapja amit ad.. hétvégén is szépen felborult alattam, mert egy hisztérika..pasi..ugyan már, mit is várok tőle..tiszta olyan mint ex barátom, nem hiába bírta annyira..néha az orra alá is szoktam dörgölni mérgemben..szerintem még bóknak is veszi a kis sügérke..vagy nemtom..
több helyen is volt téma mostanában, mi az a tárgy, amit soha nem adnánk oda senkinek..hát, nekem a macim az a tárgy, hogy miért nem adnám senkinek? ezt az indokot nem fogom most leírni, picit hosszú is lenne, hisztérikusnak tűnne és mindenki meglepődésére, nem az lenne amire bárki gondol. ellenérvem az, hogy nem azért mert xy-tól kaptam, és nem is azért, mert olyan értékes, még csak a puhasága sem indok rá..meg az sem, hogy jó vele aludni, hisz vehetnék másikat, azzal is ugyan olyan lenne fizikailag.. :) (megjegyezném, hogy néha vicces, hogy egy tárgyat jobban tud valakii szeretni, mint bármelyik embert..itt a probléma..na mind1.)