~Reménytelenség idővel eltompítja a pótolhatatlan veszteség fájdalmát.

Úgyszólván sebezhetetlen volt, gyűlölet, megvetés, irigység hiányzott belőle. S e hiány fegyverezte fel a páratlan képességgel, melynek birtokában akárkit, bárkit megértett vagy elfogadott. Ez azonban változott az idők során, hisz annyi csapás érte, hogy nem tudta tovább csinálni ezt. Az emberek nem olyan jók, mint gondolta, hazudnak, becsapják, és eltiporják.

Borzalmas napom van. nem írom le részletesen, csak nagy vonalakban, inkább tapasztalataimat. Hajnali 3kor arra keltem, hogy nem kapok levegőt, vagy inkább, hogy a vért szívom fel levegő helyett. vicces, nem tudom mitől, de az orromból és a számból patakokban folyt a vér..valami undorító volt és egy órába telt, hogy egyáltalán elálljon..összevéreztem mindent, takarómat,macimat,párnámat még a földet is..ezt takarítottam utána 2órán keresztül, olyan rosszul voltam tőle, nem hittem, hogy lesz erőm felmenni reggel lovagolni, de valahogy csak összekaptam magam. felhívtam orvosomat is, azt mondta  hogy kimerültségtől van és mert a szervezetem nem bírja, hogy ennyit sírok mint mostanában. igazából engem nem zavar, talán egyszer csak belefulladok és nem kelek fel rá..
Nem tudom kit nevezhetek még barátomnak igazából, de nem is érdekel már. soha többet senkiben nem bízok meg, de megtanultam kezelni a helyzetet. rájöttem, hogy nem fogok senkit büntetni a hibái miatt, mert ugye isten nem bottal ver, és úgyis megbűnhődik minden geciségéért. eddig is így gondoltam, viszont ma megfogalmazta nekem valaki, miért is így csinálom. ha valakit nem büntetünk meg, akkor az szenved, szenved azért  mert tudja mit tett, és mert tudja, hogy ez nem volt helyes, hibázott. viszont ha megbüntetjük, akkor azzal utána azt hiszi, hogy le van tudva a dolog, és kiegyelődött a számla, pedig nem. ennél sokkal nagyobb büntetés jár neki. eméssze csak magát rajta. hazug emberek nagyon megérdemlik mindezt. sajnálom, hogy némely emberben annyi emberség sincs mint egy kutyában. nagyon végig lehet gondolni mindent. mert lehet, hogy én elveszítettem pár embert, aki hazudott nekem, becsapott, nem szeretett, kihasznált és ezen felül még kétszínű is volt, de ők olyan embert veszítetek el, aki bármit megtett volna értük, mindig és minden áron segíteni akart rajtuk és mindenben támogatta őket. úgy érzem semmit nem veszítettem, csak kiderült, hogy senkiben nem szabad bízni, és ezentúl a bizalmam senkinek nem adom oda, úgy kezelek mindenkit, ahogy a lovakat szoktam, közel engedem magamhoz, rábízom az életem, de egyetlen mozdulattal én is olyan kárt tudok bennük tenni, hogy ő esik először padlóra és nem én.