Levél valakinek.levél egy SENKINEK.

~Ordítanék, de nem tudok,  Sírnék, de nem bírok Bíznék, de nem merek.. Megbízhatatlanok az emberek... Hinnék neked, de a Kétség él , egyből vigaszt nálam Kerestél,  óh, barátság, erre jó vagyok.. Elkeseredett lelket vigasztalok.. Segítenék, de annyit nem érsz,  becsaptál sokszor, de még remélsz, Elvártad, hogy oldjam meg a problémámat,  tegyem jóvá, a jóvátehetetlen hibákat,  Mondd meg , minek nézel engem?! barátság most összetört bennem. Ordítanék, de nem tudok.. Sírnék..de nem bírok.. Nem érsz talán annyit nekem,  hogy rád pazaroljam bármely Könnyem.. Nevettünk, sírtunk, de tovább már nem bírom.. Kár is tagadnunk, már rég meghalt a bizalom. Óh barátság, mi lett belőled . A múlt hibáit hiába kergeted.. Elrontottam valahol, amit jóvá tenni nem lehet.. Én tudom pontosan hol, de jobb, úgy sem lehetek. Nézz előre  Keress mást, Ki segít majd rajtad .Megváltoztoznom kevés, ahogy te akartad. Ordítanék, de felesleges. Sírnék, de nevetséges. Elég ennyi. De nem haragszom. Más lettél. s már nem bírom.. íme a vallomás, nem tudom, hogy szép-e,  De remélem érezhető benne, egy barátság vége..

Levél valakinek. levél egy SENKINEK.
Emlékszel hogy kezdődött? mert én nem.. összevesztem valakivel, és utána egyre jobba lettünk..azon a nyáron, rögtön hazugsággal kezdtél. azt hittem legjobb barátom vagy, de a fiútól kellett megtudnom, hogy vele vagy. szarul esett igen eléggé, de elnéztem neked, mert a legjobb barátnőmnek tudtalak be. azt hittem, hogy csak azért volt, mert szégyellted az egészet. majd mikor megkaptad a lovad, akivel kb 2hónapja (sem) foglalkoztál, végig támogattalak, míg úgy volt, lehet elveszítheted, végig tartottam benned a lelket, és a végén úgy is lett ahogy mondtam, megkaptad. boldog voltál, én is az voltam, mert láttam mennyire örülsz. pedig közben belül majdnem megszakadt a szívem, hogy én már több mint fél éve szenvedek azzal a lóval, aki nekem mindent jelent, de én nem kaphattam meg. örültem az örömödnek. mikor elvitték a lovat aki nekem a világot jelentette velem voltál, köszönöm neked, hogy akkor mellettem álltál és nem hagytál egyedül. nem tudom, hogy képmutatásból, vagy tényleg szeretetből tetted e, de jól esett. és mikor mégis megkaptam másfél év szenvedés után, te akkor is velem voltál, ezt is nagyon köszönöm, köszönöm, hogy osztoztál az örömömben, és velem voltál, támogattál, még ha nem tiszta szívből tetted is, nekem akkor is jól esett. miután otthagytam az egyesületet és az itteni lovas életemet egyre kevesebbet beszéltünk, kerestelek, de te alig voltál elérhető, nem nagyon figyeltél rám, de nem zavart, mert tudtam, hogy te boldog vagy, lovazol és van más dolgod is mint, hogy folyton a telefonodon lógj. mikor bekerültél középiskolába még ennél is kevesebbet foglalkoztál velem, ekkor gondoltam, szereztél új barátokat, aminek örültem, nekem is voltak más barátaim mindig is, ezt tudtad is nagyon jól, és te sem ellenezted. aztán szépen lassan eljutottunk oda, hogy már csak 1-1mondatot váltottunk, hogy ha kértem találkozót, te mindig lemondtad, és konkrétan szartál a fejemre. felfogtam annak, hogy tanulsz, lovazol, más barátaiddal vagy..szerettelek, ezért eszembe nem jutott volna mindezt az orrod alá dörgölni. de mikor TŐLE kellett megtudnom, hogy vele kavarsz, és mikor szépen letagadtad, hogy ez miattad lenne és mindent Rá kentél az már mindennek a teteje volt. tudtad jól, mit jelent nekem, hogy Ő a mindenem, hogy akár meg is halnék érte, ha arról lenne szó..hogy annyira szeretem mint még senkit. te mégis ezt tetted velem, elvetted tőlem, annyi millió emberből pont Ő kellett neked, pont velem kellett kibasznod. színlelted hetekig, hogy te annyira sajnálod, és együtt érzel velem, mondtad, hogy nem érdemel meg Ő engem, és hogy ilyen idiótával ne is foglalkozzak, meg hogy mekkora egy szemét.  mondhatom, ezek után nem tudom mit higgyek rólad. végig képmutatás lett volna az egész? jobb voltam a semminél? nem foglak bántani, hozzád sem szólok, nézem ahogy szenvedsz. de megkérhetnélek, hogy ne tedd, légy boldog, ha már ezt elérted, hogy én olyan szomorú legyek mint még soha, akkor légy boldog, nevess a képembe, légy büszke arra amit tettél, mert különben nem érte meg. akkor a semmiért tettél tönkre teljesen. akkor felesleges volt minden amit tettél..hacsak nem arra ment, hogy tönkre menjek. ha igen, akkor meg gratulálni tudok csak, mert SIKERÜLT.!! nem vagy a barátom, tudom, egy barát ilyent nem tenne soha. ilyent csak a legbunkóbb emberek tesznek, azoknak is a legeslegalja, az akiket én annyira lenézek, hogy még köszönésre sem méltatom. hát igen. így lett a 'legjobb barátok örökké'-ből 'nem tudtam eddig ki vagy te ribanc.'