'Őrzik a fák, a lépteink a fényképek, hogy mennyi szépben volt részünk, örökre szóló emlékek. Egyedül maradtam, így megyek el, de így van jól. Én boldog leszek attól, hogy az enyém voltál pillangó!'

Mint ha csak tegnap lett volna látom magamat a tükörben
felnövök lassan és minden szétfoszlik körülöttem.
Megváltozik minden, a nyarak sem a régiek,
17 évesen nem tudom mit akarnak az égiek
tőlem. Lassan beérek a világgal,
a feledés markába nyúló szeretet hiánnyal,
fogom nézni azt ahogyan lepereg előttem,
azt amit idáig elértem, és azt ahogyan felnőttem.(...)
(..)Volt hogy elengedték a kezem, és hogy magányos voltam,
és a szívem össze törték, de fel kellett fogjam.
ilyen az élet nem választhatok újat,
és ha újra kezdhetném én nem feledem a múltat.
Hogy felálltam a földről, és eljutottam idáig,
felépítettem valamit amit építek mindmáig.
Hiányzik, mint az eső a virágnak,
Hiányzik, mint a lány az elveszett királynak
Hiányzik minden ami eddig lepergett,
az idő gyorsan telik, a halál pedig kerget.
Mc Soon-Hiányzik

Megint egy mérföldkőhöz értünk. egy év, igen egy év munkámat adtam ki a kezemből!  egyszerűen el sem hiszem, hogy vége..ennyi volt. annyira szeretem. tiszta szívemből.. de nem lehetek önző. rengeteg pénzben volt a tartása, és alig volt időm rá, jobbat érdemelt nálam! nálam mindenki jobbat érdemel, mert önző vagyok. csak magamnak akartam, pedig ez nem így működik, nagyon nem...akihez került nagyon jó ember, jobbat keresve sem találtam volna!  nagyon hiányzik..felemészt a hiánya, de ezen is túl leszek egyszer..egyszer biztos. látogathatom Őt. mindenképp szeretnék is menni.. addig pedig marad az, hogy kapok róla infót. azt hittem nem lehet már rosszabb, tévedtem. ez borzalmas érzés..feszítő űr..mindent felemészt.. de egyszer majd a szívem megtanulja kezelni, és felfogja, behegesíti a sebet. a szép emlékek viszont mindig megmaradnak.. mikor először futószáraztam..mikor először vettem fel a lábát és majdnem rámburult a bugyuta..mikor először ültem rajta és leburultam nyergestül..mikor először mentem vele szabadon és átestem a karámon..mikor első terepen bebakolt én meg előreestem..mikor folyton bökködött mindenért, minden gombommal és kiálló ruhadarabbal szórakozott..mikor popimat szagolgatta..mikor pacsit adott..mikor felbuktunk a hóba..mikor puszit adott..mikor először ugrottam vele..mikor lenyúzta a kocsi orrát, megrágta a quadot..mikor a kezembeszabta a kantárt..mikor felülés után rögtön vágtába ugrott én meg lafogtam rajta de a végén meg tudtam állítani..mikor nekiugrott a kerítésnek mert olyan eszetlen volt..mikor nem volt pásztorba áram és csak úgy lelépett utána meg ártatlanul nézett..nah és a szemöldöke..ahhoz hasonló nincs!

...mindenre emlékszem, hidd el, minden egyes pillanatra!!..