Tudom, hogy nincs bennem semmi különös. Az átlagemberek átlagéletét élem. Nem alkottam semmi emlékezetest, nevem hamarosan homályba vész, de tiszta szívből, igaz szerelemmel szerettem valakit, és ez nekem teljesen elég.

'Minden változik,semmi sem az aminek látszik.'

Nem iss tudom, hol kezdjem, nem csináltam ma semmit, mégis lelki világom kezd újra eltiport lenni, ami nem baj, érzem, hogy van ilyenem is.. érem ahogy nyom, és fáj a szívem és szorít a mellkasomban a remény..voltak Noit megnézni, egy nagyon aranyos lány, és a párja. tetszett neki a kis ló, és le is foglalózta, elvileg ünnepek közt elviszi, viszont én még minidg reménykedek, hogy visszamondja, annyira félek tőle, hogy elveszítem őt is és az életem ismét változik..mint akinek kicsavarták a maradék vért is a szívéből..azt hiszem, ez lesz az utolsó döfés ahhoz, hogy teljesen erős legyek. nem bőgtem, mikor kipróbálta..a remény hal meg utoljára... szeretem, mindenkit szeretek, aki nyomós okot nem ad arra, hogy ne tegyem..idióta vagyok.