'Őrzik a fák, a lépteink a fényképek, hogy mennyi szépben volt részünk, örökre szóló emlékek. Egyedül maradtam, így megyek el, de így van jól. Én boldog leszek attól, hogy az enyém voltál pillangó!'

Mint ha csak tegnap lett volna látom magamat a tükörben
felnövök lassan és minden szétfoszlik körülöttem.
Megváltozik minden, a nyarak sem a régiek,
17 évesen nem tudom mit akarnak az égiek
tőlem. Lassan beérek a világgal,
a feledés markába nyúló szeretet hiánnyal,
fogom nézni azt ahogyan lepereg előttem,
azt amit idáig elértem, és azt ahogyan felnőttem.(...)
(..)Volt hogy elengedték a kezem, és hogy magányos voltam,
és a szívem össze törték, de fel kellett fogjam.
ilyen az élet nem választhatok újat,
és ha újra kezdhetném én nem feledem a múltat.
Hogy felálltam a földről, és eljutottam idáig,
felépítettem valamit amit építek mindmáig.
Hiányzik, mint az eső a virágnak,
Hiányzik, mint a lány az elveszett királynak
Hiányzik minden ami eddig lepergett,
az idő gyorsan telik, a halál pedig kerget.
Mc Soon-Hiányzik

Megint egy mérföldkőhöz értünk. egy év, igen egy év munkámat adtam ki a kezemből!  egyszerűen el sem hiszem, hogy vége..ennyi volt. annyira szeretem. tiszta szívemből.. de nem lehetek önző. rengeteg pénzben volt a tartása, és alig volt időm rá, jobbat érdemelt nálam! nálam mindenki jobbat érdemel, mert önző vagyok. csak magamnak akartam, pedig ez nem így működik, nagyon nem...akihez került nagyon jó ember, jobbat keresve sem találtam volna!  nagyon hiányzik..felemészt a hiánya, de ezen is túl leszek egyszer..egyszer biztos. látogathatom Őt. mindenképp szeretnék is menni.. addig pedig marad az, hogy kapok róla infót. azt hittem nem lehet már rosszabb, tévedtem. ez borzalmas érzés..feszítő űr..mindent felemészt.. de egyszer majd a szívem megtanulja kezelni, és felfogja, behegesíti a sebet. a szép emlékek viszont mindig megmaradnak.. mikor először futószáraztam..mikor először vettem fel a lábát és majdnem rámburult a bugyuta..mikor először ültem rajta és leburultam nyergestül..mikor először mentem vele szabadon és átestem a karámon..mikor első terepen bebakolt én meg előreestem..mikor folyton bökködött mindenért, minden gombommal és kiálló ruhadarabbal szórakozott..mikor popimat szagolgatta..mikor pacsit adott..mikor felbuktunk a hóba..mikor puszit adott..mikor először ugrottam vele..mikor lenyúzta a kocsi orrát, megrágta a quadot..mikor a kezembeszabta a kantárt..mikor felülés után rögtön vágtába ugrott én meg lafogtam rajta de a végén meg tudtam állítani..mikor nekiugrott a kerítésnek mert olyan eszetlen volt..mikor nem volt pásztorba áram és csak úgy lelépett utána meg ártatlanul nézett..nah és a szemöldöke..ahhoz hasonló nincs!

...mindenre emlékszem, hidd el, minden egyes pillanatra!!..

'Így az idő távlatából, minden másképp fest. Egyszerű ember voltam, egyszerű szavakkal. Tele félelemmel, jah, hatalmas falakkal..'

...a jelen börtönében gondolj arra:ha ajtót rajzolsz a falra, kiléphetsz rajta... mert amíg felejtenél addig emlékezel...a múlt búvóhelyén senki nem érhet el. újra átrohan a szíveden mint előkelő idegen és vár....visszajár ha megtalált, füledbe dúdol egy régi dalt: ez az az álom ami ébren tart...

Már csak 2,5hét suliból..el sem hiszem...alig várom, hogy végre vége legyen ennek az egésznek. megírtuk kémiából is az utolsó dolgozatot..lassan mindenből lezárnak minket teljesen. R. is hazajött dubaiból..jól esett újra látni. már nagyon hiányzott a hülye feje, még ha néha hisztis is..sőt már gyerekes, de akkor is legjobb barátom. voltam dokinál, megállapította, hogy a stressz miatt lettem vérzékeny és emiatt vérzik olyan sokat az orrom, de ez elv elmúlik idővel, ha nem vissza kell menni és újabb gyógyszer..... holnap kompetencia és végre egyszer időben haza is érek.*-*

♥..my perfect world..♥

"Azt az utat, ami mögötted van, már nem javíthatod meg. Viszont azt az utat, ami előtted van, még szebbé teheted."

'Három szóban meg tudom fogalmazni, amit az életről tanultam: mindig megy tovább.!'

Jól telt a hétvégém, igaz, hogy esett az eső is, de ettől függetlenül nagyon jó volt. rengeteget lovagoltam, gondolkoztam és hülyéskedtem. nem tudom mi van velem igazából. lassan olyan jól sikerül színlelnem a vidámságot, hogy már én is elhiszem, hogy az vagyok, és hogy ez így tökéletes. de lehet, hogy ez így is van. nagyon szépen haladok a lovakkal. egyre szebben dolgoznak, és egyre jobban én is. fejlődünk, haladunk, lehet, hogy csak lépésről lépésre és nem nagy ugrásokkal, de haladunk. végre jön a nyár.. napi 2-3óra lovaglás és az egész napos pihenés..már csak 3hét(se) és vége a sulinak..végre.

~Gondolatok a múltról, tények a jelenből, és tervek a beleláthatatlan jövőbe..

*Bennem van most is csak már nem úgy mint anno, én nem voltam depressziós csak hát ismerős a padló.!

Kezdeném úgy, hogy mindent megbántam, mert az életem most romokban hever. de nem, nem így kezdem, mivel SEMMIT nem bántam meg. mindenre emlékszek, minden egyes pillanatra. vagyis javítanám magam, minden egyes boldog pillanatra, és minden olyan szomorúra, ami nyomot hagyott a szívemben.

'Az emberek azt kérdezik, miért olyan nehéz bízni valakiben.
én azt kérdezem, miért olyan nehéz betartani egy ígéretet?'

Kezdem onnan, ahonnan számítani kezdett minden. onnan, ahonnan teljesen önálló lettem. körülbelül 12éves voltam, akkor volt az első barátom E. afféle általános iskolás 'szerelem volt', de mivel nagyon elegem lett belőle, kitettem, és onnantól kezdve nagyon ritka volt az az ember akinek megnyíltam. mikor vele vége lett a dolognak, akkor kezdtem legjobb haverjaival jóba lenni, akik inni szoktak eljárni, hát sokszor hívtak engem is, így eljárogattam velük, nagyon jól éreztem magam. ezután rengeteg kisebb komolytalan kapcsolatom volt pár naposak-hetesek, nem tartom számon, semmit nem jelentett az egész. ebben az évben voltam pár házibuliban is, és megismertem egy srácot (R.), aki zenével szórakozgatott akkor még(később dj lett), nagyon jóba lettem vele, ezentúl mindenhová együtt jártunk, éjszakákat beszélgettem vele át, ő vitt haza bármi volt(még úgy is, hogy akkor nem volt jogsija.xd) Ő volt az egyetlen, akinek teljesen megnyíltam, és tényleg mindent megbeszéltem vele, bármi volt. ugyan ez fordítva is.legjobb barátom volt. elkövettem a legnagyobb hibát amit ilyenkor lehet..beleszerettem. soha nem mondtam meg neki. Ő középsuliba ment, és koleszes lett. kerestem darabig, de mivel Ő engem soha, én nem futkostam utána.(később kiderült, hogy azért lépett le, mert szerelmes volt belém, vagyis mai napig az, és nem akarta nehezíteni az életem.) összejöttem D.-vel, aki köztudottan nagy idióta volt. mikor ezt megtudta felkeresett, és onnantól fogva megint mindentől óva intett, mindent megcsinált nekem..stb. igazi legjobb barát volt. mivel D. egyre jobban ivott, szétmentünk.találkozgattam P-vel, de ő kiment francia országba  és konkrétan tett rám, én pedig így rá.(mostanában jár haza, és beszélünk is.) ezután is rengeteget voltam R.-rel. ezután megismertem egy kis csajt(Sz), egy furcsa ismeretség alapján, ami mind1 is, de nagyon jóba lettem vele. Ő volt a második ember, aki mindent tudott rólam. ekkor R.-nek barátnője volt, alig foglalkozott velem, engem viszont nem nagyon zavart, elvoltam Sz.-szel. Olyan nagyon jóba lettünk, hogy szinte sülve-főve együtt voltunk. Nagyon szerettem(már ismét jóban vagyunk, így szeretem is) Őt. Ő lovagolt, így hát felmerült a téma, mi lenne ha én is? meg lett beszélve anyuval, elkezdtem én is lovagolni. nagyon szeret(t)em ezt a sportot, teljesen a szívembe zártam, és így még többet együtt lehettünk. Neki volt egy lova, és aki mellette volt ló, én nagyon megszerettem(már az én lovam). Közben lovakat nézegettem neten, és találtam egy hozzá jegyeiben nagyon hasonló kancát. írtam is a tulajának, hogy nagyon aranyos, meg szép ló. tulajjal elkezdtünk beszélgetni(Ki), kiderült, hogy ő is korombeli lány. nagyon jóba lettünk, minden nap órákat beszélgettünk, hacsak interneten keresztül, de akkor is.Ő a harmadik olyan személy az életemben, aki tényleg mindent tud rólam. azóta már rengetegszer volt lent nálam, én is voltam fent náluk, és azóta is nagyon jóban vagyunk, folyamatosan tartjuk kapcsolatot. Sz-szel összevesztem, mert hazudott nekem valami kis hülyeséget. nem is az volt a lényeg, hanem az, hogy pont akkor akarták eladni a kedvenc lovam, ezért is ideges voltam, az meg csak rátett egy lapáttal, és nagyon megsértődtem. ezután vele már annyira nem tartottam a kapcsolatot(mai nap már ismét jóban vagyunk, szinte minden nap beszélünk, ha már nem vagyunk legjobb barátok akkor is). lovardában megismertem még pár embert, de közülük Ka.-val barátkoztam legjobban össze. szinte végig velem volt, míg kedvenc lovam eladási mizériája tartott. szerencsére a végén az enyém lett. akkor is ott volt és velem örült(vagy csak úgy tett, nem tudom). R-rel ilyenkor megint sokkal jobba lettem, szinte minden este órákat beszélgettünk vele is. Ka-val szinte soha semmi lovakon kívüli dolgot nem beszéltem meg. egyszer tettem. azt is MEGBÁNTAM. ez életem egyetlen dolga amit megbántam. közben megismertem Ki tesóját(G), akivel nagyon jóba lettem, és össze is jöttünk. 250km távolságból, de nagyon szerettem Őt. ennek történetét már egyszer leírtam, és a végét is. Ka-val semmi bajom, azon kívül, hogy az a véleményem róla, hogy egy ocsmány mocskos ribanc.több szót rá nem is koptatok, mert nem érdemli.  közben megismerkedtem még valamikor ezek alatt az évek alatt Da-val is, aki szintén jó barátom lett, sokat hülyéskedünk együtt, és jó, hogy van nekem. . közben tavaly előtt télen megkaptam az már addig is szeretett lovam. imádom Őt a mai napig, mindig ő a támaszom mindenben. kis csetebota lábain mászkál, bunkó kis dög amúgy, de ugyan annyira szeretni való. májusban megkaptam a másik lovam is, mert le akarták adni vágóba, és túl sok munkám volt benne, hogy ezt hagyjuk. sajnos most őt el kell adni, nagy valószínűséggel. de köszönöm azt, hogy eddig velem lehetett, és ennyi szép élményben volt részem vele(külön történet). 
Összefoglalva, eddig életem során körülbelül 4ember volt, akinek szinte teljesen megnyíltam. ebből egyetlen egy olyan ember van, akiben sosem csalódtam(Ki). köszönöm neki, hogy mindig segített és mindig mellettem állt, bármi hülyeséget kitaláltam, és bármi szarba kevertem magam. köszönöm a jó tanácsokat, a vigasztalást  a sok szép emléket! az együtt lovaglásokat, hogy segítesz amiben tudsz, és hogy mindig meghallgatsz, ha sírva hívlak fel az éjszaka közepén akkor is. köszönöm, hogy osztozhatok az örömödben, és hogy te is osztozol az enyémben! nagyon szeretlek. köszönöm, hogy vagy nekem!!   R-nek is köszönöm, hogyha néha még bunkón is, de próbál segíteni, mindenben mellettem áll, és mindent elintéz nekem.  köszönöm, hogy mindig megvédtél mindenkitől, és szinte húgodként vigyáztál rám. akármennyire vagyok hisztis, és te is, azért mindig is szerettelek, mint bátyámat!  Köszönöm Sz-nek, hogy mellettem volt addig, és, hogy most is meghallgat mindig, és fennmaradt velem, mikor annyira padlón voltam, és vigasztalt. köszönöm azoknak, akiket közben nem említettem a történetben, mert nem tudtam, hová tenni. köszönöm Ed-nek, hogy minden dolgot megbeszélt velem, és együtt érzett Do-nak, hogy konkrétan mindent megbeszélt velem, annyi mindenben segített, kiönthettem neki a lelkem, és bármi van, mindig meghallgat. V-nak, aki minden napom feldobja picit. köszönöm nektek szeretlek titeket! köszönöm, hogy vagytok!   köszönöm Da-nak, hogy mindig mindenhová elcipel, meghallgatja a baromságaim, és megpróbálja feldobni a napjaim, még akkor is, ha látta, hogy semmire nem ment vele. köszönöm D-nek, P-nek a leckét amit adtak. D-nek, hogy megmutatta, milyen rossz egy ittas pasi mellett és P-nek, hogy az álmaink az elsők, nem a szerelem. köszönöm Ka-nak is, hogy megmutatta, hogy egy ember, akit legjobb barátomnak tartok is olyan lazán hátba tud szúrni, ahogy nem gondolnám  és a legaranyosabbnak tűnő emberek a legnagyobb ocsmány lotyók.  köszönöm G-nek, hogy ezentúl az örökké szót senkinek nem fogom elhinni, mint ahogy eddig sem. hogy ezentúl egy fiú szavát sem fogom készpénznek venni, mind csak lehetőség. és hogy tudom, hogy amit mond, az csak levegőbeszéd semmi több. köszönöm, hogy megtanultam, hogy a padló aljánál is van mindig lejjebb, és hogy onnan is fel tudok állni, köpni egyet és menni tovább, mintha mi sem történt volna. köszönöm, hogy megtanítottad, hogy ne használjam a szívem többet, hogy sokkal jobb volt úgy, ahogy eddig. igazam volt eddig, érzéketlennek lenni sokkal jobb.  köszönöm a lovaimnak, hogy vannak nekem, hogy bármikor mindenből kikapcsolnak, hogy idegesítenek, bosszantanak, hogy tanítanak, és tanulnak tőlem.  hogy soha, de soha nem fognak cserben hagyni.
Rátok mind emlékezni fogok, a szép emlékekre. Igen, valakivel kapcsolatban csak a rossz maradt meg,vagy inkább azt emlegetem, de nem azért, mert csak az volt, hanem azért, mert nem tudom tolerálni azt, ha hazudnak nekem és átvernek. rengeteg kompenzáció szükséges hozzá, hogy ezt megbocsássam, és soha, de soha nem felejtem el. alapjába véve, rengeteg szép emlék fűz mindenkihez, és ezt sem fogom soha elfelejteni, van, akivel megbeszélem, van akivel mosolyokba, gesztusokba fejezem ki, van, hogy viszonozom  általában mindent próbálok viszonozni, a rosszon kívül, azt a sorsra bízom. Köszönöm a leckéket az életnek, és hogy mindig talpra segített. hálás vagyok mindenért amit kaptam és adhattam. minden csodálatos pillanatért.! köszönöm, hogy lassan leszek olyan erős, hogy MINDENT kibírok, mert valamihez nem elég a szív, valamihez már lélek kell.!! :)

~Mindenkinek van napja, mikor nem tudja mit akar, hová tartozik és mit miért tesz, na nekem ez egy ilyen nap..

"Sohasem volt jó a bajnak félúton elibe menni. Mi, fiatalok, mindig sietünk. Könnyű valamit megtenni, de nehéz meg nem történtté tenni."

Furcsa napom volt ma..jól el is aludtam, meg sokat futkoztam.. suli után találkozóm volt agy sráccal..úgy lett, ahogy gondoltam..nem az esetem, soha nem is lesz az. nagyon aranyos meg segítőkész és jól elvagyok vele, de egyszerűen nem. nincs benne semmi különleges.. vagy csak nekem nincsenek érzéseim, ezt nem tudom. de talán ez az elfogadhatóbb indok. ezután egy barátommal találkoztam jól elvoltunk, mint mindig, majd bevittük telóm szervízbe és helyrepofozták azt is.. fél6körül itthon is voltam, aztán tanultam, mert holnap rengeteg dolgom lesz.. ígértem még, hogy megyek fel egyesülethez is. pénteken szerencsére már nyugodtabb nap lesz, kipróbálom Napira az új nyerget..kíváncsi leszek rá. nagyon remélem, hogy ez már jó lesz rá..:)

~Egyedül maradtam, így megyek el, de így van jól, én boldog leszek attól, hogy az enyém voltál pillangó.

'Bús felhők között a nap, átkarol és csak hívogat, azt súgja nem lesz gond, folyton csak ennyit mond.-
 Van amiből egy van, nem élheted át még egyszer  van amihez nem elég a szív, hanem már lélek kell. Van olyan út, ami százszor kísért az emlékekkel, kár volt eddig álmodozni, itt az idő ébredj fel! Százszor felednék minden éjszakát a múltamból, de van aki nem felejt hanem, szembe száll és úgy harcol.'

Sokat nem írtam, közben nem volt gépem, és nagyon ki voltam. jelentem össze szedtem magam, szinte teljesen. nagyon ritkán sírok már. nem vagyok szerelmes. sikerült végleg kiölni magamból az érzést. szeretem Őt, nagyon, de nem szerelemből, hanem mint legjobb barátot, esetleg olyan embert, akinek a lelke nagyon egy hangon van az enyémmel. még mindig szar érzés ha nem beszélhetek vele, de már csak akkor, ha nyűgös vagyok. ha semmi bajom, akkor nem gondolok rá. egyáltalán..már nem forog minden gondolatom körülötte. viszont ha ebbe belegondolok egyből kiborulok. furcsa, hogy aki a világot jelentette ennyire semmivé lett..pár hónapja még életem adtam volna érte, esküszöm , különleges volt..de elmúlt.. teljesen kiszorítottam magamból mindent amit iránta éreztem, és jobban rákoncentrálok ezentúl a lovaglásra, és csak arra figyelek, abba ölöm az energiáimat, mert az kifizetődő, nem úgy, mint a magam tönkretétele. igen fáj, hogy csak egy üres érzéketlen semmi lett belőlem. és hogy minden boldogságot és életkedvet kidobtam az érzelmeimmel együtt. örülök annak, hogy kisebbik lovam egyre jobban dolgozik..imádom. fantasztikus kis ló, rengeteget jelent, és az is, hogy nem kell feltétlen eladni a nyár folyamán. Napi

belevágott a karámba, ami egy részt az én hibám, másrészt egy hülye bunkó dög. de ez nem marad annyiban, ott fogom ezentúl szivatni, ahol csak tudom. egyenlítem a számlát. de ennek ellenére egyre jobban szeretem őt is. nyáron szívem lelkem beléjük fogom tenni. mindent megteszek, hogy a legjobbat hozzam ki a helyzetből. kaptam nyerget, pénteken próbálom rá, remélem jó is lesz. mert már ez a második nyereg, ami itt van próbára.
Nagyon sokat köszönhetek egy barátnőmnek, nagyon szeretem őt és nagyon köszönöm neki, amit értem tett, és hogy mindent megbeszélt velem.meghallgatott és segített mindenben. elmondott mindent, amit gondolt. és igaza van. semmi értelme nem volt ennek, mindenki változik és ezt el kell fogadni. akármilyen jó ember valaki, attól még változhat rossz irányba és lehet belőle egy rohadt nagy f*szfej.. nem mondom, hogy Ő is az lett, sokat változott, persze, nem lett az, vagyis csak egy bizonyos mértékig, . amit nem tudom igazából, hogy miért tolerálok, hogy miért van szükségem barátságára, de szerintem ez is el fog múlni idővel. egyenlőre, úgy gondolom, hogy jó barát, nagyon jól elvagyok vele. igazából vicces is átbeszélni, hogy mit hogyan kellett volna, meg mit miért csináltunk..humorosnak tartom az egészet, hogy miért voltam olyan visszahúzódó mikor vele voltam, mikor nagyon nem kellett volna, hiszen már teljesen ismert, szeretett, semmin nem változtatott volna, ha mindent úgy tettem volna, ahogy jól esett volna, de ez van, változtatni nem tudok. de a jövőbeli dolgokon még igen, és az meg is lesz. összekapom magam, egyre jobb úton haladok, talpra állok és a nyaram lovaim mellett töltöm és megint tudok majd vidám lenni, ha boldog nem is,de vidám mindenképp..

Levél valakinek.levél egy SENKINEK.

~Ordítanék, de nem tudok,  Sírnék, de nem bírok Bíznék, de nem merek.. Megbízhatatlanok az emberek... Hinnék neked, de a Kétség él , egyből vigaszt nálam Kerestél,  óh, barátság, erre jó vagyok.. Elkeseredett lelket vigasztalok.. Segítenék, de annyit nem érsz,  becsaptál sokszor, de még remélsz, Elvártad, hogy oldjam meg a problémámat,  tegyem jóvá, a jóvátehetetlen hibákat,  Mondd meg , minek nézel engem?! barátság most összetört bennem. Ordítanék, de nem tudok.. Sírnék..de nem bírok.. Nem érsz talán annyit nekem,  hogy rád pazaroljam bármely Könnyem.. Nevettünk, sírtunk, de tovább már nem bírom.. Kár is tagadnunk, már rég meghalt a bizalom. Óh barátság, mi lett belőled . A múlt hibáit hiába kergeted.. Elrontottam valahol, amit jóvá tenni nem lehet.. Én tudom pontosan hol, de jobb, úgy sem lehetek. Nézz előre  Keress mást, Ki segít majd rajtad .Megváltoztoznom kevés, ahogy te akartad. Ordítanék, de felesleges. Sírnék, de nevetséges. Elég ennyi. De nem haragszom. Más lettél. s már nem bírom.. íme a vallomás, nem tudom, hogy szép-e,  De remélem érezhető benne, egy barátság vége..

Levél valakinek. levél egy SENKINEK.
Emlékszel hogy kezdődött? mert én nem.. összevesztem valakivel, és utána egyre jobba lettünk..azon a nyáron, rögtön hazugsággal kezdtél. azt hittem legjobb barátom vagy, de a fiútól kellett megtudnom, hogy vele vagy. szarul esett igen eléggé, de elnéztem neked, mert a legjobb barátnőmnek tudtalak be. azt hittem, hogy csak azért volt, mert szégyellted az egészet. majd mikor megkaptad a lovad, akivel kb 2hónapja (sem) foglalkoztál, végig támogattalak, míg úgy volt, lehet elveszítheted, végig tartottam benned a lelket, és a végén úgy is lett ahogy mondtam, megkaptad. boldog voltál, én is az voltam, mert láttam mennyire örülsz. pedig közben belül majdnem megszakadt a szívem, hogy én már több mint fél éve szenvedek azzal a lóval, aki nekem mindent jelent, de én nem kaphattam meg. örültem az örömödnek. mikor elvitték a lovat aki nekem a világot jelentette velem voltál, köszönöm neked, hogy akkor mellettem álltál és nem hagytál egyedül. nem tudom, hogy képmutatásból, vagy tényleg szeretetből tetted e, de jól esett. és mikor mégis megkaptam másfél év szenvedés után, te akkor is velem voltál, ezt is nagyon köszönöm, köszönöm, hogy osztoztál az örömömben, és velem voltál, támogattál, még ha nem tiszta szívből tetted is, nekem akkor is jól esett. miután otthagytam az egyesületet és az itteni lovas életemet egyre kevesebbet beszéltünk, kerestelek, de te alig voltál elérhető, nem nagyon figyeltél rám, de nem zavart, mert tudtam, hogy te boldog vagy, lovazol és van más dolgod is mint, hogy folyton a telefonodon lógj. mikor bekerültél középiskolába még ennél is kevesebbet foglalkoztál velem, ekkor gondoltam, szereztél új barátokat, aminek örültem, nekem is voltak más barátaim mindig is, ezt tudtad is nagyon jól, és te sem ellenezted. aztán szépen lassan eljutottunk oda, hogy már csak 1-1mondatot váltottunk, hogy ha kértem találkozót, te mindig lemondtad, és konkrétan szartál a fejemre. felfogtam annak, hogy tanulsz, lovazol, más barátaiddal vagy..szerettelek, ezért eszembe nem jutott volna mindezt az orrod alá dörgölni. de mikor TŐLE kellett megtudnom, hogy vele kavarsz, és mikor szépen letagadtad, hogy ez miattad lenne és mindent Rá kentél az már mindennek a teteje volt. tudtad jól, mit jelent nekem, hogy Ő a mindenem, hogy akár meg is halnék érte, ha arról lenne szó..hogy annyira szeretem mint még senkit. te mégis ezt tetted velem, elvetted tőlem, annyi millió emberből pont Ő kellett neked, pont velem kellett kibasznod. színlelted hetekig, hogy te annyira sajnálod, és együtt érzel velem, mondtad, hogy nem érdemel meg Ő engem, és hogy ilyen idiótával ne is foglalkozzak, meg hogy mekkora egy szemét.  mondhatom, ezek után nem tudom mit higgyek rólad. végig képmutatás lett volna az egész? jobb voltam a semminél? nem foglak bántani, hozzád sem szólok, nézem ahogy szenvedsz. de megkérhetnélek, hogy ne tedd, légy boldog, ha már ezt elérted, hogy én olyan szomorú legyek mint még soha, akkor légy boldog, nevess a képembe, légy büszke arra amit tettél, mert különben nem érte meg. akkor a semmiért tettél tönkre teljesen. akkor felesleges volt minden amit tettél..hacsak nem arra ment, hogy tönkre menjek. ha igen, akkor meg gratulálni tudok csak, mert SIKERÜLT.!! nem vagy a barátom, tudom, egy barát ilyent nem tenne soha. ilyent csak a legbunkóbb emberek tesznek, azoknak is a legeslegalja, az akiket én annyira lenézek, hogy még köszönésre sem méltatom. hát igen. így lett a 'legjobb barátok örökké'-ből 'nem tudtam eddig ki vagy te ribanc.'

~Reménytelenség idővel eltompítja a pótolhatatlan veszteség fájdalmát.

Úgyszólván sebezhetetlen volt, gyűlölet, megvetés, irigység hiányzott belőle. S e hiány fegyverezte fel a páratlan képességgel, melynek birtokában akárkit, bárkit megértett vagy elfogadott. Ez azonban változott az idők során, hisz annyi csapás érte, hogy nem tudta tovább csinálni ezt. Az emberek nem olyan jók, mint gondolta, hazudnak, becsapják, és eltiporják.

Borzalmas napom van. nem írom le részletesen, csak nagy vonalakban, inkább tapasztalataimat. Hajnali 3kor arra keltem, hogy nem kapok levegőt, vagy inkább, hogy a vért szívom fel levegő helyett. vicces, nem tudom mitől, de az orromból és a számból patakokban folyt a vér..valami undorító volt és egy órába telt, hogy egyáltalán elálljon..összevéreztem mindent, takarómat,macimat,párnámat még a földet is..ezt takarítottam utána 2órán keresztül, olyan rosszul voltam tőle, nem hittem, hogy lesz erőm felmenni reggel lovagolni, de valahogy csak összekaptam magam. felhívtam orvosomat is, azt mondta  hogy kimerültségtől van és mert a szervezetem nem bírja, hogy ennyit sírok mint mostanában. igazából engem nem zavar, talán egyszer csak belefulladok és nem kelek fel rá..
Nem tudom kit nevezhetek még barátomnak igazából, de nem is érdekel már. soha többet senkiben nem bízok meg, de megtanultam kezelni a helyzetet. rájöttem, hogy nem fogok senkit büntetni a hibái miatt, mert ugye isten nem bottal ver, és úgyis megbűnhődik minden geciségéért. eddig is így gondoltam, viszont ma megfogalmazta nekem valaki, miért is így csinálom. ha valakit nem büntetünk meg, akkor az szenved, szenved azért  mert tudja mit tett, és mert tudja, hogy ez nem volt helyes, hibázott. viszont ha megbüntetjük, akkor azzal utána azt hiszi, hogy le van tudva a dolog, és kiegyelődött a számla, pedig nem. ennél sokkal nagyobb büntetés jár neki. eméssze csak magát rajta. hazug emberek nagyon megérdemlik mindezt. sajnálom, hogy némely emberben annyi emberség sincs mint egy kutyában. nagyon végig lehet gondolni mindent. mert lehet, hogy én elveszítettem pár embert, aki hazudott nekem, becsapott, nem szeretett, kihasznált és ezen felül még kétszínű is volt, de ők olyan embert veszítetek el, aki bármit megtett volna értük, mindig és minden áron segíteni akart rajtuk és mindenben támogatta őket. úgy érzem semmit nem veszítettem, csak kiderült, hogy senkiben nem szabad bízni, és ezentúl a bizalmam senkinek nem adom oda, úgy kezelek mindenkit, ahogy a lovakat szoktam, közel engedem magamhoz, rábízom az életem, de egyetlen mozdulattal én is olyan kárt tudok bennük tenni, hogy ő esik először padlóra és nem én.