Hát, nem is tudom hol kezdjem..ma is beszéltem vele telefonon, mint majdnem minden nap olyan régóta, nem szoktam vele össze veszni,csak valami hülyeségen mndeg besertődök, de mindig valahogy teszek rá a végén, és béke van, aztán ma jön majd értem elv, megbeszéljük végre normálisan az egészet..személyesen..őszintén, nemtom mit érzek..vicces.igazából most össze szedtem magam.valami olyan érzésem van, hogy persze, szeretem, de egyáltalán nem akarom őt, ez csak szimpla aggódás, és igazából nem tudnám mellette élni az életem..neki szabadságra van szüksége, nekem pedig biztonságra, valakire aki mindig mellettem van, és nem játszik..nincsenek hirtelen hülye ötletei, és hasonlók.. voltam Titinél, ez nagyon megnyugtatott..elmúlt a bőgő kedvem is, hangulatom javult..mindenki szerint látszik rajtam, hogy sokkal jobban vagyok. tavasz óta ritkán voltak ilyen pillanat aim..aztán össze jöttem P-vel, utána megint csak rosszabb lett, de én többet pasi nak nem könyörgök, és nem várom, hogy változzon, én ron változok senki miatt meg, szeressen ahogy vagyok. viszont p akármennyire szeret, és fordítva, egyszerűen nem bíom ki mellette, igen tudom, hogy sokat nyavajotam miatta, de összeszedtem magam, és végre megint tudok normálisan gondolkozni, nem szimpla kiborulásból.. igen, szeretni valakit egy dolog, és akarni még egy. de akit nem akarunk, azt hiába szeretjük..nincs helye az életünkben, esetleg jó barátként, lehet picit fáj, de ez a legjobb szerep neki..:')