mivel már vasárnapnak számít..

Holnaptól iskola..nem is tudom, hogy fogok hozzászokni megint a bejáráshoz, a keléshez, a korán alváshoz..kíváncsi leszek, melyik nap lesz gyakorlat, hogy lesz az órarend..hol fogunk ülni..de azért már várom a padtársammal való hülyéskedéseket..főleg, hogy ez az utolsó évünk itt valószínűleg..tanulásba igen csak bele kéne húzni, különben bukta lesz az egész hülyeség..
Napi megvan, él virul, ma terepen voltam vele, jó nagyot mentünk mert tele volt a valaga mint a fene..imádom ezt a dögöt, tudom minden mozdulatát, ismerek rajta mindent..kis csodám.♥
Hát barátokról és pasiügyekről most nem tervezek beszélni..semmi jó nem sülne ki belőle, úgyhogy ez offos téma..

Vége, a fejezet zárása..

Hát ennek a szerelmes sztorinak is vége.. én én vetettem neki véget.
nem tudom, hogy jutottam odáig, hogy valamit feladjak, amiért annyit harcoltam. annyira 'sajnálom' hogy nem tudtam többet beletenni abba, amit hajkurásztam. talán így jobb, talán ő is talál valakit, aki boldoggá teszi és nem folyton csak változásra készteti. és talán nekem is lesz majd folytatás valakivel aki mellett nem ez lesz folyamatosan..
Soha senkit nem papuccsá akartam tenni, szimplán szerelmessé és szeretetté..éreztetni, hogy igen, valakinek az első...ha valaki nem tudja értékelni, és valakinél mindig csak a második helyre csúszok az nem kell.
próbálom én is összeszedni magam és úgy állni ezentúl is a dolgokhoz, ahogy eddig. mert igen is mindig lesz folytatás, az ember akarva-akaratlan de változik. kívül-belül.minden értelemben..minden csapással és bukással csak erősebb lesz. minden egyes hibával, mindennel amikor maga hibázik akkor is. sőt akkor legjobban. az ember a saját bukásain tanul a legtöbbet, ezt nagyon jól megtanultam.

Legfejjebb nem álmodok majd újra, legfejjebb nem álmodok majd többé vele..

Csak telik a perc..fogy az idő..
Hát alakulnak a dolgok..jól vagy rosszul, ki tudja? ki ha én sem..?
most talán alakult valamit az érzelmi világ egyesekben..de már igazán ideje volt, hogy valami neki is szarul essen ne csak nekem, és igazán nagyon teszek rá, hogy mi hogy esik, míg nem lehet normálisan hozzám állni..