Lassan kezdem megérteni, hogy Pán Péter miért akart mindig gyerek maradni..

Alkottunk..mindig csak alkotunk..a hülyeség ha fájna akkor mi már sikítanánk..no nem baj.. ez így vicces..:)
hát szerencsére Petit nem zavarta a dolog..örültem is neki, hogy normálisan áll hozzá..
szépen sorba a dolgokat
1. Sárgát vissza kellett vinnem, hétfőn kijövök, megnézem, aztán kihozom, ha lesz időm kintlenni..de szerintem lesz, mert nem hiszem, hogy Péter szeretne velem lenni.. aztán elszórakozok vele..kis vaksikám..
2. Napival új edzőmhöz járunk..sokkal jobb a hozzáállása, jobban közelíti meg a dolgokat.. remélem jövőre meglesz a rev..
3. Szonjával tökre elvagyunk..mindig kitalálunk valami faszságot..de nembaj, élvezzük az életet

4.Péter..hát ő nagyon nehéz eset ezzel a ' mert a fannival nem lehet semmit csinálni, a fanni nem csinál semmit, a fanni megint hisztizik, a fanni már megint nem akar inni, a fanni már megint a pofámba mászik, a fanni nemhagy aludni.......a fanni így a fanni úgy' azon persze, kicsit sem kéne ám elgondolkozni, hogy ha ő nem így áll hozzám, akkor én sem hozzá..ha valaki magától odajön, szeretget..megkérdezi(úgy, hogy legalább úgy tesz, mintha érdekelné, amit mondok) hogy mivan velem..ha bármit mondok nem kb mint egy fogyatékosra úgy néz.. akármennyire szarok rá arra amit néha mond, legalább próbálok úgy csinálni, mint aki figyel, és segíteni próbál nem úgy, hogy 'nézz rám, szerinted ez engem érdekel?' ha nem, akkor én sem..ha valaki nem bír ennyit(alapvető emberi kapcsolati szint..még barátok közt is...) megtenni..akkor én miért tegyek többet? ugyan MIÉRT? hogykezdünk el házat építeni? a tetején..NEM..egy kapcsolatot sem lehet.
mindemellett meg míg rá nem jön a 'petilét vagymifeneüzemmód' addig ő a világ legaranyosabb embere..reggel felkel, megölel, odabújik,,megpuszil..este is megölel úgy alszik el.. ideje legtöbb részét velem tölti ha teheti, mindenhová magával visz kb..bármit kérhetek megcsinálja..ha olyan, akkor egy szavam nem lehet rá..Szonjával is tökjól kijön..anyu is bírja a búráját..
valamilyen szinten lehet, hogy igaza van, hogy néha én is tehetnék többet..de én annyit tudok megtenni, amennyi a bizalmamból telik, ha valaki a pofámbabassza heti szinten, hogy ha nem változtatok a faszságaimon, akkor kibasz, meg hogy mekkora hülye vagyok...stb, akkor valahogy, nekem sincs kedvem a dologhoz utána..ha valaki érezteti és mondja, hogy szeret, persze, hogy másképp állok hozzá..ha szeretve érzem magam, én is próbálok mindent megtenni, hogy a másik fél is úgyérezze, de csak akkor. felé mutatott érzelmeim kb már 100%-át olyan mélyre tettem amilyen mélyre csak bármit lehet..amit még nem tudtam, azt mutatom csak ki..de talán lassan azt is el tudom ásni a picsába..és nem fog fájni semmi hülyeség.
lassan elérkezünk a pontog, mikor félni fogok szeretni..eljön amit anno már megkaptam..az érzéketlenség..:)